_

óbazmeg. rádöbbenések sora az elmúlt két hét.

nyilván most is csak utalgatok, és eszem ágában sincs kifejteni mindent, pedig.
inkább elmesélem, hogy volt újabb couchsurferem, egy ausztrál srác, aki már évek óta járja a világot lowcost módszerekkel. szerintem az ilyen hosszú ideje úton lévő emberek egy kicsit egyformán hibbantak lesznek a végére, több ilyet láttam, hogy furcsán, idegenül érzik magukat a többi ember között. a mozdulataik, a kifejezéseik, a tekintetük valahol az űzött vad - bolond vigyor - lélekben máshol járás szentháromságban mozog. sajnos nem tudom pontosan kifejteni, mire gondolok, de aki látott már ilyet, annak lehet feltűnt már. na mindegy, főztem neki egy fasza marhagulyást, meg elmentünk sörözni a tópartra, adott néhány tök jó tanácsot a hosszútávú bringázáshoz, meg kitárgyaltuk az izét meg a hogyishíjjákot egymás országával kapcsolatban.

ha lesz valamikor egy óra fölösleges szabadidőm, akkor tavalyhoz hasonlóan nekiállok összeszedni az idei legjobb lemezeket. olyan száz album körül járok, ami idén jelent meg, és legalább háromszor meghallgattam, lesz miből válogatni. volt pár aztakurva-zene meg néhány csalódás is. az idei év stílusilag a sztóner, a doom, a pszichedelikus, a space rock, az indie és az elborult, kategorizálhatatlan zenék éve volt.

minden nap, amikor kilépek a vasútállomásról, úgy érzem, hogy hazajöttem. a különbség az, hogy nem melóból jövet, hanem oda menet érzem ezt. már csak pár hét és húzok innen.