_

mostanában több dolog történt, például: - voltam pénteken Quimby-koncerten Tatán, jóvót- szombaton Bob Dylanen Bécsben, az is utóbbi egyébként a puszta véletlennek köszönhető, de örülök, hogy hagytam magam rábeszélni. ahogy annak is, hogy az eredeti tervekkel ellentétben…

még van pár percem mielőtt megyek meccset nézni a főtérre - igazából ez csak egy indok arra, hogy igyak egy sört, valójában fingom sincs a fociról. gólra játsszák, nem? 14 év szemüveg után ma csináltattam kontaktlencsét. egyelőre olyanok a szemeim, mint aki egész éjjel…

kicsit átszerveztem a nyaralási terveket: szerintem az út marokkói szakaszát becserélem egy kis fesztiválozásra: lesz egy fesztivál Colmarban, Franciaországban, ahol elcsíphetem a Motörheadet negyedszerre, és feltehetően utoljára. Zürichig elszaladok a railjettel, onnan valami helyi…

voltam Black Sabbathon. egyébként már teljesen lemondtam a dologról. 2007-ben láttam a Sabbathot, de akkor még Ronnie James Dio énekelt, és Heaven & Hell néven játszották a turnét, de akárki akármit mond, az Black Sabbath volt. Ronnie tata meg is halt három évre rá, szóval…

Nincs elfelejtve ez a sorozat sem. Ebben a részben ismét inkább az italozós helyekről írnék. Sok a fikázás, biztos öregszem, vagy mi. Bohém – Drága, szar kiszolgálás, és iszonyatos hőség uralkodik évszaktól függetlenül. Hrabal – Nagyon jó cseh söröző, pompás…

A minap megkaptam egy ismerősömtől, hogy milyen jó nekem, mennyit utazok, stb. igazán megdögölhetnék már, vagy valami. Ugyanakkor sokan elfelejtik, hogy az utazás nem mindig csak játék és mese, néha igazán orbitális nagy szívás, vagy csak szimplán rohadtul kényelmetlen tud lenni.…

Másnap reggel kihasználtuk a hotel lehetőségeit és fejedelmi reggelivel indítottunk, majd elindultunk felkutatni Trondheim további látnivalóit. Már előző nap feltűnt, hogy a városban rengeteg elhagyott biciklit látni, látszólag hetek óta érintetlenül lelakatolva ide-oda,…

Elkezdtem kidolgozni a következő utam részleteit, de olyan történt, ami még soha: elakadtam. Megterveztem az első három és fél napot, költségvetéssel, szállással, mindennel, majd elakadtam egy városnál, ahonnét semmilyen továbbutazási lehetőséget nem találtam a következő…

Szóval 21-én reggel korán ébresztő, a Hegyeshalom-Bp vonalon lévő állandó késések miatt a railjetet választottam a biztonság kedvéért, irány Kelenföld, ott összefutottam Esztivel. Kipróbáltam a 4-es metrót, noha meg mertem volna esküdni rá, hogy csak az unokáim fognak utazni…