_

kurvára mehetnékem van már, felülni valami vonatra, aztán irány valami ismeretlen ország, lehetőleg ezersokszáz kilométerre, vagy még messzebb.
eszembe jutott a legutóbbi katarzisszerű jelenet, ami tavaly történt Olaszországban. ezt nem tudom pontosan elmagyarázni, ezért nagyjából körülírom. az az érzés, amikor közel 24 óra utazás után végre ledobtad a cuccaid a hostelben, rövidgatyában és papucsban csapatod egy vadidegen nagyvárosban, süt a nap, kezedben a sör, csak sodródsz az ismeretlen utcákon, és közben szól ez a dal. na, valami ilyesmi jellegű feltöltődés kéne most is, a dal mondjuk változhat.

annyira jó, hogy ha valaki kipanaszkodja magát nekem, akkor óriási pofával tudok tanácsot adni, hogy miként kéne az illetőnek élnie az életét, aztán ha én kerülök hasonló helyzetbe, akkor persze elkövetem a lehető legnagyobb hülyeséget. de hát ez már csak ilyen.

már majdnem teljesen meggyőztem magam, hogy Ford Focust kéne venni, vannak egész jó állapotban lévők, tűrhető áron, megyén belül. mondjuk egy részük külföldi papírokkal rendelkezik, és az átíratás, regisztráció, stb. komoly költséggel jár, de még így is olcsóbb, mint egy magyarországon forgalomba helyezettet megvenni. igaz, sokkal macerásabb.
nem értem azokat az embereket, akik meghirdetnek egy autót, és arra nem képesek, hogy legalább a láb alatti gumiszőnyeget kiporolják a fotó erejéig, a legtöbb kocsi belseje tiszta retek, mintha Hany Istók lakna benne.