_

tegnap amihez nyúltam, szarrá változott. még szerencse, hogy a nap egy részében úton voltam, közben legalább nem lehet elbaszni semmit. ma már jobb a helyzet.

nagyon lemaradtam a 2014-es zenék magasztalásával és fikázásával, most Kandle új lemeze pörög egyelőre, aztán majd rövidesen rászánom magam egy rövid összefoglalásra.

nem is olyan rég jelentős mennyiségű időt töltöttem különböző tömegközlekedési eszközökön, és volt időm olvasni, két igazi, szerencsétlen balfasz rockzenész biográfiáján vagyok túl:

Steven Adler, a Guns N' Roses egykori dobosát 1990-ben, 25 évesen kirúgták a világ akkori legsikeresebb zenekarából, a karrierje ezzel nagyjából véget is ért. A könyv fele arról szól, hogy az azóta eltelt két évtizedben hogy drogozta szellemi és testi fogyatékosra saját magát, miként fetrengett saját hányásában, hogy verte meg a saját anyját, ilyesmi. Igazán lehangoló olvasmány, a faszi egy idióta, minden lehetőséget eldobott magától, nagyon nagy lehetett volna, és sehová sem jutott.
Dave Mustaine önéletrajza már egyel vidámabb, de az egészet áthatja a keserűség, hogy harminc évvel ezelőtt kivágták a Metallicából, mert diktátorhajlamú control freak. Hiába alapította meg a Megadethet, adott el negyvenmillió lemezt, végig arról lamentál, hogy de hát ővele ki lett baszva, sajnálja mindenki. Egy megkeseredett vénember könyve, aki képtelen örülni annak, amit elért.

szóval érted, ezek után nem biztos, hogy neki merek állni újabb hasonló könyveknek. viszont már beszereztem Sztrugackijtól a Stalkert, az sem egy kimondottan vidám darab.