A dán kanyarban annak örültem leginkább, hogy kurva jól elvoltunk öcsémmel, pedig eleve ritkán látjuk egymást, alig vannak közös programjaink, ráadásul 12 év van közöttünk, teljesen más szakaszában járunk az életnek. Egyébként jól bírta a strapát, pedig húzós volt a műsor, rengeteg és kimerítő utazás busszal, metróval, vonattal, repülővel, autóval, gyalogszerrel.
Nem ért meglepetésként, hogy északi országokban megszokott módon rendkívül drága minden. Két emberre kellett költenem, így jóval mélyebben kellett zsebbe nyúlni. A tervezett költségvetés nagyjából bejött, de hazafele volt egy érdekes történet. Utolsó éjszakánkat nem Koppenhágában, hanem a billundi erdő közepén található Gregersminde panzióban töltöttük, hogy másnap időben elérjük a reggel hatos repülőt hazafelé. Tömegközlekedés híján taxival mentünk a reptérre, gondoltam a maradék 180 korona elég lesz az útra, odafelé 169 elég volt. Igen ám, de a sofőr benézett valami kanyart, és egy pillanatra úgy tűnt, csak kerülővel érünk oda. Egy pillanatra vizet facsartam a kapaszkodóból, ahogy a taxióra a 180 felé közeledett, mert csak kápéval lehetett fizetni, szóval bankkártya nem volt opció, de aztán valami huszárvágással odaért, és 176 korona lett a végeredmény. Öregedtem tíz évet, és a maradékot odaadtam neki borravalónak.
Egyébként Koppenhága elég szép. A hostel ahol aludtunk, Európa legnagyobbjaként hirdeti magát, és valóban, 17 emeletes monstrum a város közepén, de sajnos mi a másodikon kaptunk szobát, pedig megnéztem volna a kilátást fentről, főleg éjszaka. Sajnos a lift csak szobakártyával működőtt, szóval nem lehetett felosonni.
A városnézés leginkább szürreális pontja Christiania volt. Ez egy elvileg autonóm hippitanya, ahol 1971 óta élnek a város füvesei. Egyfajta anarchiában élnek, szabad államnak, társadalmi kísérletnek tartva az egészet. Ami nekem lejött a rövid séta alatt, hogy fröcsög a drog mindenhonnét, amint beléptünk, megláttam életem legnagyobb blantját, pedig láttam már néhány szép példányt, de ez konkrétan egy kályhacsővel vetekedett. Bent is mindenki kis műanyag zacskókkal szaladgált, rá lehetett könyökölni a füstre, meg hát elég beszakadt fejű emberek támolyogtak az utcákban.
Megfigyelésem alapján a dánok még szarni is biciklivel járnak, ezrével, csomókban állnak a szarabbnál szarabb bringák a városban. Teljesen random módon basszák le, ahová eszükbe jut, majd mennek a dolgukra, és ezt úgy értem, hogy még csak le sem támasztják, csak zutty. Azért minden harmadik le volt zárva valami nevetséges lakattal.
Rengeteg apró kis csatorna hálózza be Velence-szerűen a várost, ezeket viszonylag ritkán keresztezik hidak, néha hatalmas kerülőre kényszerítve az embert. Ugyanakkor ennek köszönhetően egy csomó olyan helyre eljutottunk, amit nem terveztünk be. A Norvégiában is megfigyelhető tipikus színes házak itt is nagy számban maradtak meg, főleg Nyhavn környékén. A kötelező látnivalók egy részét tisztelettudóan érintettük, de összességében nem ezek adták a fő élményt, az Andersennek emléket állító hableány-szobrot konkrétan kihagytuk.
Elmondanám, hogy a napsütés, és a plusz 5-6 fok mellett kurva nagy szél volt végig, odafelé akkorát baszódott a repülő leszálláskor, hogy azt hittem kettétörik. Az esőt megúsztuk, a szél meg egy idő után fel sem tűnt, a dánoknak meg végképp nem, simán tekerték a cangát a hurrikánnal szembe, hegymenetben. Egyébként jó arcnak tűntek, segítőkészek, perfekt angoltudással, széles vigyorral. Valószínűleg ez nem jelenti azt, hogy mindenkit örök barátnak fogadnak, de legalább nem olyan savanyú arcok, mint némelyik finn.
A minőségi kaja elképesztően drága, viszont a sör elfogadható, 20-30 korona között mozog a boltban, ezzel szemben Norvégiában az alkoholmentes volt 45 korona, a többi 60-nál kezdődött. Ha viszont valaki étteremben akar enni, akkor jobb ha kinyitja a pénztárcáját, simán ott lehetne hagyni egy négy számjegyű összeget, és még csak nem is kell Michelin-csillagos helyekre gondolni.
Összességében csak ajánlani tudom. Aki szeretne elmenni Norvégiába, de nincs rá pénze, az kezdje itt, ugyan nincs annyi lenyűgöző természeti látványosság, de a fílingben van átfedés. Ugyanakkor ha valaki tényleg egy egész éven át spórol arra, hogy északra utazzon, az ne ide menjen, Finnországban és Svédországban sokkal jobban jön ki pénzügyileg.
Ja, megfogadtam, hogy most kicsit kéne ülni a seggemen, és nem menni külföldre legalább nyárig, de vannak kétségeim afelől, hogy ezt be tudom-e tartani.
