tegnap megvolt a közös kajálás, 11 emberre főztem, közülük volt néhány ilyen nagy étterembejáró, akik már végigzabálták a világot. nem dicsekvésből mondom, mert lehet hogy udvariaskodtak, de megdicsérték a vacsorát. utána spontán örömzenélés kezdődött, de annak a végét nem vártam meg.
ja, négyórás szakácskodásom egy brutális nap végére esett: reggel beszart a hatvanmillás gép, ami a cég lelke kb, szerelő bécsben, közben be kellett autózni 3 megyét, mindenféle faszom kerülőutakon, hegyen-völgyön át, de végül sikerült elintézni mindent. csak hát utána erőm nem sok maradt a gasztrokulturturális orgiára.
úgy volt, hogy ma lesz sörözés, de nem lett, ennek okai változatosak, szóval a hirtelen jött szabadidőt arra áldoztam, hogy bepótoljam lemaradásomat néhány sorozatban, valamint megírjam a győri kocsmaétteremkuplerájstb-ajánló ötödik részét, olvasható soon.