_

Senki se gondolja, hogy ez a történet arról szól, hogy mekkora Nostradamusba oltott jövendőmondó cigányasszony vagyok, aki Sherlock Holmes és Miss Marple szerelemgyerekeként furfangos logikával látja előre a bekövetkező eseményeket, majd azok megtörténte után felkiáltójelként emeli az ujját az égbe, hogy

ÉN MEGMONDTAM!

Mert általában ez nem így van, de most kivételesen nagyon bejött. Történt, hogy rendeltek tőlünk rengeteg sátortetőt, százas nagyságrendben, hónapokra ellátva minket munkával. Az alapanyagot biztosító hollandok azon nyomban le is cserélték az udvari beszállítójukat egy sokkal olcsóbbra, és már előre mámorban fetrengtek a szemük előtt felugró dollárjelek láttán, dzsááágeci akkora profit lesz itt, hogy még a macska is szivarozik majd, höhöhö, fillérekbe kerülő anyagból legyártjuk, utána már csak át kell villázni a lóvét néha, hogy ne rohadjon az alja.

Oda is baszták nekünk a két és fél tonna leszabott anyagot, hogy kezdjünk vele valamit. Kb. az ötödik percben láttam, hogy ez iszonyat fos minőség, már a gyártás alatt selejtté alakul, pusztán a mozgatástól, hiszen egy félbehajtástól olyan él lesz benne, ami aztán nem tűnik el, fehér csíkot hagy maga után. Ráadásul gyenge is, a fémkarika egy nagyobb rántástól kiszakad a picsába.

"Jóóóaz, csinájjátok!!" - jött az ukáz, azonnal átálltunk túlórára, felborítottam a gyártás teljes menetét, az összes dolgozó engem utált egy hétig, de megdupláztuk a tavalyi teljesítményünket (egyszer már gyártottuk ezt). Úgy a nyolcvanadik leszállított darab környékén, egy hónappal indulás után kerültek az első darabok a vevőkhöz akik természetesen a kicsomagolás után egy cigarettányi idővel már vörös fejjel hívták a hollandokat, hogy mi ez a retek, ezt ők ki nem fizetik, még nézni is fájdalmas. Azonnal rám lett telefonálva, hogy dobjunk el mindent, mert szar az anyag, hát tiszta rossz minőségű.

Itt vissza lehet görgetni az első bekezdéshez, és elolvasni még egyszer.

Egyébként bravúros módon az egész balhét ráverték a beszállítóra, szerencsétlenek visszafizették az anyag árát, valamint a holland és a magyar cég teljes gyártási költségét, sőt még valami kedvezményt is adtak egy jobb minőségű ponyvából, szóval nem gyengén rábasztak. Ezért mondjuk elismerés jár a hollandoknak, nem tudom hogy intézték el, de zseniális.

Szerdán végre megjött az elvileg most már remek és kipróbált anyag, amiről érkezése után nem sokkal megállapítottam, hogy - na jó nem fos, hanem mondjuk csak simán - szar. Nagyon sérülékeny, és hiába fedtük be a kurva apja faszát is mindennek a cégnél, így is kopik, sérül itt-ott, sokat kell javítani. Ez egyébként nem probléma, mert van hozzá felszerelés, megoldjuk, de ha a vevő megkapja és felhúzza egy faszerkezetre, már szét is baszta az egészet, az időjárás hatásairól nem is beszélve.

Mindenesetre lefotóztam, leírtam, kitárgyaltam velük aggályaimat, biztosítottak arról, hogy legyek nyugodt, minden csodálatos, hiszen csak úgy fröcsögni fog a della rövidesen, csak győzzük elég szélesre tárni az ajtót. Egyébként meg nekem mindegy, hogy a vevőnek dolgozunk-e vagy a szemetesnek, de ha azt mondták volna, hogy ássunk egy gödröt, és ha kész van temessük be, akkor előbb végzünk.