_

Múlt hétvégén Olaszországban jártam ismét. Az történt, hogy volt egy sürgős melónk, az elkészült dolgokat azonnal el kellett juttatni Figlione Valdarno nevű toszkán kisvárosba. Egy ismerőst sikerült megkérni a fuvarra, így vele tarthattam, a szállítás után pedig belefért egy kis Firenze és Velence is. Neki jól jött a nyelvtudásom, nekem pedig a potya külföldi út. Ugyan már voltam ezeken a helyeken, de nem bántam az ismétlést. Jókat ettünk, szép helyeken, finom italokkal, jó időben, és ezért még pénzt is kaptunk, szóval soha rosszabb hétvégi időtöltést. A katarzis akkor jött el, amikor Velencében, a kora délutáni napsütésben kiültünk a Canal Grande egyik éttermének teraszára és a hosszú utazástól lezsibbadtan, semmitől sem zavartatva megittunk egy pohár fehérbort, Charles Bronson-tekintettel belehunyorogva a végtelenbe.