_

szombaton ellegénybúcsúztattuk egy kedves cimborámat, a hatását még most sem hevertem ki, na nem az elfogyasztott italoknak, egyebeknek, hanem az időjárásnak, ugyanis sikerült totálisan lebetegednem. ezt leszámítva jól sikerült, reggel 9-kor sikeresen ágyba kerültem az otthonomban, ami egész jó teljesítmény ahhoz képest, hogy hatkor még kisbéren italoztunk. a buli részleteit inkább fedje homály, jobb lesz így mindenkinek, de úgy érzem, jelentősen rövidült a képzeletbeli bakancslistám.

a héten viszont rengeteg dolgom van, szóval be kell vetnem mindent (akár népiesch fortélyokhoz is hajlandó vagyok fordulni), hogy rendbe hozzam magam.

szerencsére a végére értem Rex Brown könyvének. hát, meglehetősen szar volt, a Pantera egykori basszerosa szárazon, tárgyilagosan taglalja a történéseket. tehát úgy történt, hogy mindenki hülye volt, és kizárólag csak ő volt helikopter. ismerős helyzet, nem? szaftos bulisztorik nincsenek, az elején idegesítően sokat pofázik a debil nővére, a későbbiekben pedig csak Vinnie Paul és Phil Anselmo fikázása az egész. most Chuck Palahniuk életművének egy része következik.

úgy emberileg, mint szakmailag a következő dolgok jók:

Acoustic Wizard: Please Don't Sue Me Vol. 1-2 - egy ráérős ember akusztikus verziót készített néhány fasza Electric Wizard-dalból, nagyon jó
Nashville Pussy: Up the Dosage (2014) - na jó, ez annyira nem király, de kellemes háttérzene. régen jobbvót

sajnos idén még csak kb. 10 lemezt tudtam meghallgatni új megjelenések közül, ha így folytatódik, akkor csak az új Alcest lesz az év végi listámon, semmi más.