_

lehet, hogy most hülyének nézek ki, de én nagyon szeretem egy-egy utazás előtt a tervezést, csatlakozás keresése, jegyakciók kifürkészése, tömegközlekedés felderítése. eleve valami ösztönös érzékkel találom meg a jó megoldást, másrészt isteni szerencse, hogy a néhol elég szűkösen összerakott menetrendeket sikerült tartanom, akár egyedül, akár társaságban.

mondok egy példát: jövő heti finn utamból a repülőút lesz a legrövidebb, valami két óra. az utazás maga, viszont nem itt kezdődik, hanem reggel Győrben felülök a vonatra, elmegyek Bp-re. onnan egy átszállással elmetrózok a Kökibe, ahonnét busszal ki a repülőtérre. itt kapásból két óra várakozás, csekkin, mittudomén, majd érkezek Tamperébe. innen majdnem egy óra busszal a belváros, ahonnét vagy gyalogolok, vagy még egy buszra szállok, hogy elérjek a vasútállomásig. innen két óra vonatozás jön Helsinkibe, ahol már csak tíz perc gyaloglás, és a szállásra érek éjjel 1-kor. összesen 16 óra, persze hagytam időt késéseknek, de azért sok. ráadásul ennyi tömegközlekedési eszközt összehangolni nem egyszerű feladat, főleg hogy szombati napról van szó. én viszont nagyon szeretek elmélyedni az ilyesmibe, szinte kiismerem az ottani közlekedést a végére.
ez biztos valami gyerekkori trauma következménye, vagy nem tudom, de ha többen megyünk valahová, akkor szívesen magamra szoktam vállalni a menetrendes ember szerepét ja meg mert control freak vagyok (nem) (na jó, de)

a legdurvább egyébként Cawsand volt tavalyelőtt: airport shuttle Bp-ig, repülő Londonba, busz Lutonról Victoriára, metró Paddingtonig, vonat Plymouthig, taxi a kikötőig, hajó valami másik városba, taxi Cawsandbe. éjjel 2-es indulással este 8-ra oda is értünk. nem ez volt a leghosszabb (az egy 28 órás vonatút volt Montenegroba), de a legbonyolultabb.

ja, szóval a minap eszembe jutott, hogy tömegközlekedési appot még nem találtak fel, a google mapsé sok esetben használhatatlan és egy pillanatig láttam magam előtt, hogy ebből leszek milliárdos, de aztán rájöttem, hogy akkor oda a móka.