Megfigyeléseim Finnországból:
- A türhe nép körében még mindig divat a leszállás utáni taps. Magyarok kezdeményezték.
- Landing utáni másodpercben faszfejek ágaskodása és félrehajtott fejjel történő várakozása az ajtók nyitására csodálatos.
- Finnországban minden működik. Tényleg minden. Nem késik, nem marad el, nem retkes, nem zsúfolt, nem ronda, nincs lefosva-leokádva, udvariasak, előre engednek, mozgólépcsőn jobbra állnak, beszélnek nyelveket. Durva.
- A finnek nem esznek. Alig találtam éttermet, reggel pedig fél órákat gyalogoltam az első pékségig.
- A finn kávé ugyanolyan szar, mint bárhol Nyugat-Európában. Az egyik önkiszolgáló helyen bele kellett szagolnom, mert azt hittem, hogy fekete tea.
- Sörben sem nagyhatalom. A negyedik fajta kipróbálása után rájöttem, hogy ezen az úton nem megyek végig, és maradtam a Karhunál, ami legalább finom.
- Bebaszva, anyaszült meztelenül szaunázni, majd utána kiállni és nézni a havas naplementét egy olyan élmény, amit mindenkinek át kellene élnie.
- Ezek kegyetlenül sokat vedelnek. Szombat éjjel egykor, csúcsforgalomban érkeztem Helsinkibe, úgy kellett átverekednem magam a belvárosban bulizó tömegen. Egyébként tetszett, hogy van élet.
- Tényleg rengeteg helyen szól metalzene, még gyorséttermekben is (kár hogy fos)
- Szuper rockklubjaik vannak, hármat kerestem fel. A Tavastia sajnos zárva volt, a Bar Bakkariban ki van írva a falra, hogy melyik finn rockzenésznek mi a kedvenc itala, a PRKL meg egyszerűen csúcs, haza se akartam menni.
- Indokolatlan mennyiségű jelzőlámpa minden utcában, ezek forgalomtól függetlenül működnek, ésszerűtlenül, de fölöslegesen is, mert a gyalogosok közül mindenki leszarja, hogy piros van-e.
- A helsinki metróban úgy vannak az ülések, mint egy vonaton, nagyon furcsa volt.
- Minden ki van írva svédül, ezért néha csak néztem a térképet, hogy hol a francban vagyok, mire rájöttem, hogy nem a finn utcanevet nézem.
- Kétféle finn fiatal van: sovány, magas, szoborszerű és alacsony, kövér, disznófejű. Több nincs.
- Nagyon kevés a bevándorló, összesen talán tíz négert láttam, az ázsiaiak 90%-a meg turista volt.
- Régi épületek nem nagyon vannak, a fővárosban az 1800-as évek előttről nincs semmi. Érdemes inkább átmenni hajóval Suomenlinnára, az egy sziget, és páratlan látványt nyújt.
- Minél keletebbre mész, annál több katonával és katonai járművel találkozol, ez talán az orosz határ közelségének köszönhető.
- Az északi fény ott akkora szó, hogy bemondják a tévében, mikor látható.
- Elképesztő szociális hálójuk van, szerintem ebbe fognak tönkremenni. 8 hónap munkaviszony után 500 napig kapják a segélyt.
Ez így kb. az egytizede az ottani tapasztalataimnak, most legyen elég ennyi. Fasza volt.