_

a választások eredményénél már csak az emberek ostobasága elszomorítóbb.

persze lehetne mondani, hogy na, akkor húzzunk el külföldre, ha nem tetszik valami, de aztán hamar rájön az ember, hogy a kényelmes fostengerben evickélni még mindig kellemesebb, mint újra elölről kezdeni mindent. utóbbi dolognak is megvan a szépsége, de hát nyilván nem könnyű dolog.

az a baj, hogy az életünkről mindig azok döntenek, akiknek a legkevésbé sem lenne szabad: a nyugdíjasok, és a primitívek (a két halmaz gyakran metszi egymást). tényleg valami iq-teszthez kéne kötni a választójogot, meg bevezetni a maximum korhatárt, a minimumhoz hasonlóan.
végtelenül fel tud baszni az emberi hülyeség. félreértés ne essék, nem tartom magam szuperokosnak, de vagyok elég tájékozott ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzak egy választás esetén. ez egyébként a választók 90%-áról nem mondható el. olyan véleményeket hallok néha, hogy a hajam égnek áll, és ők vannak többségben.

az egyetlen megoldás számomra, hogy az aktuális politikai helyzettől függetlenül meg kell teremtenem azt az életszínvonalat, amit nem befolyásol semmilyen kormány. ez jelenleg fennáll, de nem egy örökké tartó állapot, és a tudat, hogy az ország gyakorlatilag a vesztébe rohan, nagyon kiábrándító. egyre messzebb sodródunk európától, és a jövőnket a rossz életbe és az irigységbe belegonoszodott nyugdíjas-hordák, szűk látókörű, írástudatlan nácik és az előző rendszerből itt maradt, demokráciáról halvány fogalommal sem rendelkező buta prolik határozzák meg.