_

mondjuk a hétvége nem volt rossz, sőt. kicsit szerintem túl is toltam a bulivonatot.
szombaton győrben voltunk néhány ismerőssel, bár csak ilyen történések masszájává áll össze az egész, néhány kiragadott emlékképpel. a vasárnap éjjel, komáromi bulizás már koherensebb dolog, vállalhatatlan zenékre házibuliztunk, ezekben én mindig partner tudok lenni természetesen.
szerencsére volt annyi eszem, hogy hajnalok hajnalán visszajöttem győrbe, így a húsvéthétfőt fekve agonizálás helyett azzal töltöttem, hogy elmostam a szombati buliról maradt ötezerhatszáz poharat és egyéb edényt, valamint kicsit kitakarítottam. a főzésre már nem jutott idő/kedv, de hát ezért vannak a takeaway helyek.

néha olyan jókat röhögök az embereken. az egyik munkatársam folyamatosan fúrja a másikat, állandóan azt nézi, mibe köthet bele. tegnap az volt soron, hogy az illető nem azt fütyüli, ami a rádióból szól hanem valami mást, és ez őt rettenetesen zavarja. annyira nem tudtam értelmezni ezt, hogy kinevettem a szerencsétlen idiótát.

ma bolondokháza volt, jöttek a lengyelek, hogy megnézzék, milyen fasza gépünk van, ami persze előző nap tönkrement. azért megmutattuk, hogy kikapcsolt állapotban is tök kemény, csillog rajta a napfény, előre köszön, leviszi a szemetet, illetve csak vinné, mert háthogy beszart, és a szerelő azt mondta, hogy ehhez ő kevés. a lengyelek kicsit vakargatták a fejüket, majd beültek az autóba és szerintem fékezés nélkül visszamentek wroclavba. mindegy, a biznisz azért összejött, nem haverokat keresek, hanem fizető vásárlókat.

a gépnek egyébként nagyon egyszerű baja volt, mindössze két napba telt a faszinak, hogy szétszedje annyira apró alkatrészekre, hogy kiderüljön, valójában egy kb tízcentis, öteurós baszt kell kicserélni rajta, és utána úgy muzsikál majd, mint ide lacháza.