_

egyik nap majdnem írtam egy bejegyzést arról, hogy néhány undorító féreg politikus miatt az embernek még akkor is emigrálhatnékja támad, ha jó megélhetést biztosító állása és viszonylag nyugodt élete van. aztán rájöttem, hogy attól még, hogy pár ezer kilométerrel arrébb költözök, a helyzet idehaza még ugyanaz marad, ugyanazok a lehangoló belföldi hírek jönnek az internetből, a különbség csupán annyi, hogy máshová fizetek adót.

na jó, azért van pár egyéb dolog is, például más országokban van működő államigazgatás, elfogadható egészségügy, ilyesmi. az életem egy bizonyos pontján mindenképpen szeretnék külföldön dolgozni legalább egy rövid ideig, nem is a pénz, hanem maga az élmény, a tapasztalat miatt.
mondjuk nem lesz egyszerű feladat. ehhez olyan állás kéne, ami legalább másfélszer annyit fizet, mint amennyit itt megkeresek. ez megoldható, ha ugyanabban a munkakörben helyezkedek el, amilyenben most vagyok, de ahhoz mindenhol legalább 3 év tapasztalat kell, nekem pedig még csak szeptemberben lesz meg a 2. ezenkívül kéne egy második idegen nyelv, amin meg tudok szólalni, mert az angol önmagában kevés. angliába nem költöznék, kizárólag norvégia, svédország, hollandia jöhet szóba, ezek közül is az utóbbi a leginkább esélyes.

úgy vagyok vele, hogy először megteremtem magamnak itthon a biztos hátországot: még egy-két apróság hiányzik ahhoz, hogy elmondhassam, a lakás falain kívül minden az enyém, a teljes berendezés, ami egy élethez szükséges, tehát a következő projekt a saját kecó kell legyen. nos én eleve gyűlölök mindenfajta kölcsönt, nemigen akaródzik elkötelezni magam száz évre a bank felé, meg ilyesmi, ráadásul tisztában vagyok vele, hogy egy ember élete bármikor összeomolhat, ha elveszíti a munkáját és ott marad a tetemes kölcsön, amit törlesztenie kell.

a megoldás erre a felhalmozás lehet. legalább annyi pénzt kell tartalékolni, ami akár egy évig is fedezi a törlesztést, vagy még tovább, tehát ha beüt a szar, akkor nem viszi el a bank az életed álmát, hanem szépen fizetgeted tovább, miközben böngészed az álláshirdetéseket.

életemben 5 hónapot éltem családi házban, amikor egy rövid időre koppánymonostorra költöztem albérletbe. talán az volt a legszebb nyár, amikor bármelyik nap kiülhettem a teraszra egy üveg borral, csak hogy bámuljam, ahogy az erdő mögött megy le a nap. ez azóta is élénken él bennem, ha rajtam múlik, házat fogok venni egy környékbeli kis faluban, valami nyugis helyen, ha pedig óriási szerencsém lesz, akkor könnyűszerkezetes faházat vagy rönkházat.

ehhez az sem ártana, ha egy kicsit ésszerűbben költekeznék. most elkezdtem kicsit odafigyelni a dolgokra, és rájöttem, hogy rengeteg fölösleges kiadásom van, ami simán megspórolható lenne, ha a pillanat hevében nem tűnne gecijó ötletnek. önuralmat kell gyakorolnom ilyen téren is, különben hogy akarnék elérni bármi nagyra törő dolgot, ha a pénzt nem vagyok képes okosan használni. szóval ezen fogok dolgozni mostanában.