_

emberek a szatyor mélyéről

vannak páran mondjuk. van egy szűk folyosó, kétoldalt rengeteg ajtóval, és ők csak mennek előre konokul, bután, anélkül, hogy bármelyiken benyitnának. vagy azért, mert annyi eszük sincs, hogy tudják, mi az a kilincs, vagy pedig mert szimplán félnek tőle, ezért inkább menetelnek előre a keskeny sávban, ami ki van jelölve számukra, pattognak faltól falig, és nem veszik észre, hogy milyen szenzációsan szar helyzetbe navigálták magukat azzal, hogy a saját seggükbe dugják a fejüket

de hogy valami pozitívat is mondjak: ma volt couchsurfer meeting, előtte kimentünk a borfesztre. én inkább sörös vagyok, de most bekóstoltam pár érdekes bort, Eszterbauer, Takler, stb. bár még mindig úgy érzem, hogy a borhoz érni kell, most még fiatal vagyok ahhoz, hogy elmerüljek a nagyborok, savak, tanninok, áfonyás áthallások, leheletnyi tőzegek, lecsengések és egyéb faszságok tengerében, erre még ráérek üveges tekintetű nagypapaként, két "régenmindenjobbvolt" között.