Kár tagadni, mindenkinek van olyan titkos nótacsokra, aminek létezését akkor se vallaná be, ha hegyes és éles tárgyakkal fenyegetnék gonosztevő külsejű emberek. Sokan puszta elővigyázatosságból be sem szerzik a dalokat tartalmazó lemezeket, csak néha-néha, az otthon magányában pöttyintenek rá a youtubeon, lehalkított fülhallgatón keresztül, a böngésző privát módjában, nehogy a rettenetes titkok kitudódjanak, és a gondosan felépített, ivótülkös viking, gót vámpírasszony, szobahipszter, k-popos lolita vagy egyéb nyomi szubkultúrás imidzsük összeomoljon.
Pedig hát fölösleges ezen aggódni, alap dolog, hogy leszarjuk mások véleményét a saját zenei (és egyéb) ízlésünkről. Éppen ezért jó példát mutatva megosztom saját rejtegetett kedvenceim rövid listáját.
Először tisztáznám, hogy szerintem mi tartozik a guilty pleasure dalok listájába. Olyan előadók dalai, akik az ízléssel megáldott emberek számára, a teljes életművüket tekintve minimális értékelhető zenei anyagot hoztak létre. Ízléses ember alatt az olyat értem, aki nem elégszik meg bármelyik ordenáré rádiós dajdajjal. Azok a csapatok, akik életművének csak egy része vállalhatatlan (pl. Tankcsapda), eleve kiesnek, az nyilván sokkal királyabb, ha egy 99%-ban fost játszó brigádtól csípsz ki valami ütőset, mint ahogy én a Neotontól, kicsit lejjebb.
Íme a lista, büszkén vállalom minden egyes sorát:
1. Holly Johnon - Americanos (1989)
Ez eléggé ismert, a rádióban rengeteget hallani. Az ember a Frankie Goes to Hollywood énekese volt a '80-as években, majd egy abszolút sikertelen szólókarriert hozott össze, amiből kb. az egyetlen sikerdal az Americanos. Kis bugyuta tingli-tanglinak hallatszik, pedig szerintem zseniális, ráadásul a szövege egy nagyon ironikus társadalomkritika Amerikával szemben ("itt minden szervezett, a szabadidőtől a bűnözésig"), a klippjén pedig bármikor jókat tudok vigyorogni.
2. Neoton Família - Eszterlánc (1982)
A magyar popzene a szocializmusban nem lehetett egy leányálom, állítólag Csepregi Évának sok térdelésbe került, hogy a Neoton világszerte bárhol felléphessen. Legalább öt percig tudnám sorolni az általam rühellt dalaikat, ami nagyjából az összeset jelenti, az Eszterláncot kivéve. Pedig sok szeretnivaló ebbe sem szorult, Végvári Ádám nyehegése elég idegesítő, a szöveg a fogyatékosságig bugyuta, de a refrénben tök pofás harmóniát hoztak össze, ha lenne zenekarom, még fel is dolgoznám.
3. Korda György - Ne önts olajat a tűzre
Nehéz elhinni, de volt idő, amikor Gyurikám még nem egy szenilis vigyorba torzult arcú esetlen öregember volt, akin jobbára csak röhögni lehet. A hatvanas években óriási királyként nyomta, pörgött a karrierje, mint a majom faszán a stanecli, és olyan slágerbombákat ontott magából, mint a fentebb linkelt bulihimnusz. A visszafogott verzék után amolyan vasfüggöny mögötti light-indulattal robban be az ének, képzeljetek alá egy kis karcosságot és dzsidzsi-gitárt, és máris egy Sing Sing-dalt kaptok.
4. Kaliopi - Crno i belo (2012)
Kaliopi Bukle egy macedón énekes, akit valószínűleg senki nem ismer idehaza, nem a neve miatt számít cikinek, hanem mert ezzel a dallal az Eurovíziós Dalfesztiválon mérette meg magát. Alapból nem gondolom, hogy az a rendezvény lenne társadalmunk rákfenéje, és a versenyzőket sem akarom kiírtani, mint néhány embertársunk, egyszerűen összességében gondolom színvonaltalannak, silány, fantáziátlan dalok szoktak nyerni, miközben száz közé bekeveredik egy ilyen dal, mint a Crno i belo. Valamiért rendkívül tetszik, ahogy ez az erősen 40 feletti balkáni milf előadja magát, karcos, érzelemdús hangján, valami rockos alapra. A refrén mágikus erejű, és ugyan a szám vége felé található sikítást túlzásnak érzem, összességében nagyon rendben van.
5. ABBA - Lay All Your Love on Me (1980)
Na jó, itt kicsit csalok, mert valójában az ABBA óriási királyság. Észveszejtő mennyiségű slágert írtak, sikereik csúcsán oszlottak fel, és azóta sem alakultak újjá, esélyük sem volt szarnak lenni. Ez a dal még csak nem is a legismertebb, mégis milyen refrént összeraktak benne, elég egyszer hallani, és örökre a füledben ragad, varázslatos.
6. GM49 - Kötöde (1982)
Valamiért általános közmegegyezés tárgya, hogy Galla Miklós egy gyökér. Való igaz, hogy nehéz befogadni egyedi humorát - nekem sem sikerült - de azt mindenképpen érdemei mellé kell írni, hogy '81-82 körül Magyarországon elsőként játszott ilyesmi reggae-ska zenét, ami ráadásul még vicces is.
7. Donna Summer - I Feel Love (1977)
Na, végre megjöttünk, hát basszuk be a diszkó ajtaját, illetve ez már nem is egészen diszkó, annyira hipnotikusra sikerült. Valamiért hat perces, ami manapság elképzelhetetlen egy slágernél, de az 1:36-nál érkező refrén kárpótol mindenért. Tudatmódosításkor csak óvatosan!
8. Alphaville - Forever Young (1984)
Mást nem is hagyhattam volna utolsónak, mint ezt a dalt. Aki ismer engem, az tudja, hogy én forevööörjááng vagyok, vagyis hát törekszem rá nagy erőkkel.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, bár kis gondolkodással szerintem még kétszer ennyit elő lehetne ásni. Aki bátor, az kommentelje be a saját listáját, hadd röhögjünk együtt.
