_

Tegnap tekertünk egy laza 150 kilométert - a Strava szerint 132, de sajnos egy szakaszon elfelejtettem bekapcsolni, illetve az utolsó 10 km előtt ki kellett kapcsolnom, mert a végét járta a telefon akkumulátora. Az esztergomi szénrakodó tornyot illetve a pilismaróti hajótemetőt terveztük megnézni. Sajnos a torony közelében valami munkálatokat végeztek, így csak messziről nézhettük, illetve fotózni sem nagyon lehetett, ide még mindenképp vissza kell jönni egyszer. Esztergomban megebédeltünk, majd jött az istenkáromlós szakasz, brutális emelkedő a Bazilika környékén. A hatvanadik kilométer tájékán, Búbánatvölgyben egyszerre görcsölt be mindkét combom, ilyen még sosem történt korábban. Egy darabig még mentünk, majd közvetlenül az úticél előtt muszáj volt megállni pár percre.

A hajótemető sem lett meg elsőre, Dömös határából fordultunk vissza, majd egy kis szerencsétlenkedés után megtaláltuk. Hát eléggé funeral doom metal az egész, a rothadó, kiselejtezett roncsok, de van egy hangulata. Mindenképp érdemes volt ilyen messze jönni érte. Hazafelé próbáltunk minél kevesebbszer megállni, hogy ne kelljen sokat menni vaksötétben. A lábaim kb. másfél óránként kezdtek kurvára fájni, de némi állva tekeréssel enyhült a dolog. Valamikor fél 9 környékén értünk vissza Komáromba, amikor felértem a lakásba, szinte csak totyogni tudtam, de egy brutális vacsora és a zuhany életet lehelt belém, olyannyira, hogy amikor fél 11-kor lementünk a térre borokat kóstolni, már nem fájt semmim. Az este lefojtásaként behajítottam pár rozéfröccsöt, és meglepő módon ma minden rendben, nem haldoklok, meg ilyesmi. Remélem idén belefér még egy-két ride, mielőtt jön a tél.