Ahogy ígértem, itt az első része annak a megmondás-csomagnak, amit a győri helyekről írok. Kizárólag azokról az éttermekről, kocsmákról, pubokról ejtek szót, amiket ideköltözésem óta látogattam meg, tehát még friss az élmény.
Belga söröző – A Rába Hotel aljában van. elvileg ilyen elegáns helynek állítják be magukat, gyakorlatilag egyik éjfélkor a pultos ott üvöltözött egy bebaszott rockerekből álló csapattal. A kaját nem kóstoltam, de voltak nagyon jó sörök. Kicsit felemás a dolog, még vissza kell mennem párszor.
Fehér Holló – Ez tetszett, bár kicsit messze van. nem túl drága, nincs lepukkanva, a kiszolgálás is jó. Annyi, hogy a boxokba ügyes testcselekkel tudod csak bepréselni magad, annyira szűkek. A belső helység elég kicsi, és ezen a falra szerelt átbaszós tükrök sem segítenek. Ennek ellenére jó szívvel ajánlom.
Iparos – Tipikusan bebaszós hely, bár hely szinte alig van, és sokan tarhálnak cigarettát. Arra jó, hogy elkezdj egy estét, de sok lenne az egészet ott tölteni.
Koktélbár – A Széchenyi téren van, elfelejtettem, hogy mi a pontos neve, közvetlenül a Pálffy mellett. Ilyenből ezerötszáz van az országban, tökéletesen semmilyen hely, harmincas középvezető depesmódos családapáknak, blöáá. És majdnem egy ezres a gintonik.
Kozi Drink Bár – Hangulatos félsznob hely, néha koncertek is vannak. A belső helységben belterjes brigádok csocsóznak, de a többi része aránylag rendben. A pultos már második alkalommal felismert, és fejből tudta, hogy viszkikólát kérek, ez mindenképpen pozitívum.
Pálffy Étterem – Elvileg elegáns kajálda a Széchenyi téren. gyakorlatilag bunkó és lusta, egymással hangosan sztorizgató és röhögcsélő pincérek gyülekezete, lassú kiszolgálás, nem túl meggyőző ételek és túlárazott italok.
Pizza Padre – Ennyire szar lepényeket még sehol sem sikerült kóstolnom, rémálmomban se jöjjön elő többet. Ja, és másfél óra alatt bírják kiszállítani.
Rába Hotel – Ez kicsit kakukktojás, mert még az ideköltözésem előtti hónapban aludtam ott párszor. Tökéletes retro. A szobák eléggé tipikusan semlegesek, ezt kapod mindenhol. De az étkező! Baross-terem, vagy mi a lófasz, úgy néz ki, mint egy pártház menzája a 70-es évekből. Szar, állottnak tűnő kaja és szerintem itt ittam életem egyik legrosszabb kávéját.
Utas Büfé – időutazás! utoljára a rég bezárt celldömölki restiben éreztem ennyire a múlt évezred punnyadt, alkoholszagú leheletét. annyira nyomasztó és reménytelenséget sugárzó hely, a kiégett pultosnő, a szesztől szétrobbant arcú törzsvendégek, mint valami szocreál filmdráma egyik jelenete.
Most kicsit több lett a fikázás, mint a dícséret, de még rengeteg hely vár felfedezésre. Folyt. köv.