_

Mivel idén már nem sok új széria debütálását várom, így itt az ideje összeszedni, melyiket volt érdemes nézni szerintem.
Első körben az általam legjobbnak tartott sorozatokról szólnék pár szót. Tízből tizenegy pont mindegyikre.

True Detective
Variáltam egy darabig, hogy a Leftoverst vagy ezt tegyem első helyre, de végül ez nyert. Két tök különböző karakterű louisianai nyomozó bő tizenöt éves történetét meséli el, akik egy rituális gyilkosság felderítése során lassacskán rájönnek, hogy a szálak egészen magasra vezetnek. Néhány rész alatt beszivárog a misztikum, körülírhatatlanul zseniális hangulata van az első évad nyolc részének. Az alkesz, láncdohányos, nihilista Matthew McConaughey és az orra alatt motyogó bunkót alakító Woody Harrelson végig szenzációsan alakít, és még ha nem is kapunk minden kérdésre választ, a végig fennmaradó feszültség páratlan. Az American Horror Storyhoz hasonlóan a következő évad teljesen más helyszínnel és szereplőgárdával készül el, de ha lehet hinni a híreknek, hasonlóan király lesz.

The Leftovers
Mit tennél, ha a világ népességének 2%-a nyom nélkül eltűnne? Ez az alaptétele a Leftoversnek, ám szó sincs sci-firől, sokkal inkább a történések emberekre, sorsokra gyakorolt hatását mutatja be. Éppen ezért nagyon sok kérdés marad nyitva, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a folytatásban feltárják ezeket. A fehérpizsamás, láncdohányos szekta, az erőszakos sheriff, az egész családját elveszítő, félig megőrült anyuka, valamint a rejtélyes kívülállók összessége nagyon drámai egyveleget alkot, ami hétről hétre odaszegezett a képernyő elé.
Az egyik legerősebb tulajdonsága a zenéje: Max Richter November című témája számtalanszor előjön, sosem unalmas formában.

Fargo
Az elsőhöz kicsit hasonlóan nyomozós sorozatnak tűnik, de annál jóval több. A Coen-testvérek által rendezett 1996-os filmen alapul lazán, néhány karakter ismerős lehet. Nagyon erős fekete humorral van átitatva, még a brutális jelenetek közben is röhögnöm kell néha. Martin Freeman hibátlanul hozza a balfaszt, noha óriási változáson megy keresztül, Billy Bob Thornton pedig fantasztikus főgonosz. Ja, és szerepel benne Bob Odenkirk, aki a Breaking Bad-ben Saul Goodmant játszotta, és aki rövidesen önálló sorozatot kap Better Call Saul címmel, eléggé várós.
A True Detective-hez hasonlóan a Fargo következő évada is eltérő lesz, a helyszín marad, de egy harminc évvel korábbi eseményt dolgoz fel.

Utopia
Ez az angol sorozat nem idén debütált, de szerencsére a második évad is az elsőhöz hasonlóan nagyszerű. Összeesküvés-elméletes alaptörténet, néhány Messiás-szindrómás főgonosszal és belekeveredő hétköznapi szerencsétlenekkel. Már eleve a színvilág megér egy misét, nem beszélve az idegtépő zenéről és a váratlan fordulatokról, ráadásul megint olyan cliffhangerrel ért véget, hogy mindenki rághatja a körmét a folytatásig.

Louie
Szintén nem újonc. Louie CK, minimálisan magyar vonatkozású amerikai komikus az egyetlen standupos, akit el tudok viselni. A legjobb dolog, amit valaha tett a karrierje során, hogy elindította ezt a sorozatot, amiben kvázi saját magát játssza. Louie-ban azt bírom, hogy a nevettetés mellett mondhatni tanítja a közönséget, olyan dolgokra világít rá, ami ott mocorog minden épkézláb emberben, csak éppen sosem néztük a témát ebből a szemszögből. Egyik kedvenc jelenetem, amikor a testileg sérült embertársainkkal való találkozást említi, nagyjából így: "Meglátom a boltban, és nem kezdek ujjal mutogatni rá, hogy ÁÁÁÁ!! És akkor úgy érzem, hogy óh, én egy igazi angyal vagyok. Szobrot kéne állítani rólam ezen a szent helyen, csak mert hagytam, hogy annak a másik embernek ugyanolyan napja legyen, mint nekem."
Az idei évadban van egy nagyon durva rape-jelenet, ahol elmarad a feloldozást jelentő magyarázat, ahogy a Gawkeren találóan meg is jegyzik: itt szűnt meg viccesnek lenni a sorozat, de a mondanivaló erőssége miatt kötelező megnézni mindenkinek.

Rake
Könnyen jött, könnyen ment, idén láthattuk először és utoljára a velejéig romlott Los Angeles-i ügyvéd, Keegan Dean kalandjait. Ő az, akivel minden rossz megtörténik, az autóját összetömörítik a szeméttelepen, az ügyfelek szándékosan kibasznak vele, összeakaszkodik a helyi maffiától kezdve a striciken át a polgármesterig. A rengeteg szerencsétlenkedés mellett óriási szövegek vannak benne, sírvaröhögős jelenetek sora, de úgy látszik ez kevés volt a folytatáshoz, 13 rész után elkaszálták, amit nagyon sajnálok.

House of Cards
Kevin Spacey a világ ura. Vagy legalábbis törekszik rá. Frank Underwood személyében megformálta az egyik legjobb szaralak-főszereplőt, aki ráadásul politikus. Nem tudom, hogy van-e hasonlóság az USA politikusai, valamint a House of Cards szereplői között, de ha csak részben így mennek a dolgok, az már régen rossz. Nagyon király, ahogy részről részre törtet előre, eliminálja ellenfeleit, sokszor egészen durva módszerekkel, miközben végtelenül cinikus kiszólásokat tesz a kamerába. Eleve bírom az ilyen geci stílust, ráadásul az idei évad végén Frank óriásit lépett előre, szóval rettenetesen várom a jövő februárban érkező folytatást.

A következő öt sorozatot egyáltalán nem mondanám rossznak, de különösebben jónak sem, mondhatni elmegy. Nem várom tűkön ülve a következő részeket, de biztos meg fogom nézni mindegyiket.

Hannibal
Tavaly még a listám élén végzett volna, idén már kicsit egyhangúvá vált az emberevő pszichiáter mindenki által ismert története. Persze maradt a komor hangulat, tökéletes színvilág, ínycsiklandó ételek, zsigeri brutalitás, de kicsit önismétlő már az egész. Az utolsó rész teljes csalódást okozott, nyilvánvaló, hogy félve nyúlnak hozzá a szereplőkhöz a sorozat írói, nehezen hoznak végső döntést valakinek az életével vagy a halálával kapcsolatban.

The Bridge
A skandináv Bron/Broen amerikai verziója. Az USA-Mexikó határon hagyott félbevágott holttest után kezd nyomozni egy Asperger-szindrómás amerikai nyomozónő és a kevés becsületes mexikói rendőr egyike. A szálak felgombolyítása során itt is kiderül, hogy sokkal messzebbre és magasabbra vezetnek, mint gondolták volna, hullanak a fejek, belép a körbe a drogkartell, a CIA, mindenféle egyéb gonosztevők, freakek, sorozatgyilkosok. A második évad most közeledik a végéhez, egyelőre nem tudom, hogy lezárják-e az összes kérdést, attól tartok, hogy nincs már még 13 részre való kraft a sztoriban.

The Walking Dead
A zombihentelés koronázatlan királyainak előző része arról szólt, hogy Ricknek éppen nagyon szar. Alig változott a helyszín, már a kötelező vérfröcsögés sem dobott fel annyira, mint korábban, és a Terminus felé történő végtelen menetelés is fárasztó volt. Szerencsére a vége felé történt némi fellendülés, így biztos megnézem az októberben érkező új részeket, de nem ártana felpörgetni a történetet kicsit.

Game of Thrones
Ja, egyébként ez sem rossz, de itt is az a bajom, hogy leül a mese időnként. Van egy rakás fölösleges szál. Értem én, hogy lépést kell tartani a könyvvel, meg minden, de például az én kedvemet egyáltalán nem hozta meg ahhoz, hogy elolvassam a hatszázezer oldalt a sorozat mellé.

Banshee
Ezt most kellett volna befejezni. Az első két évadon át húzódó szálat sikerült elvarrni, minden adott lett volna a fináléhoz, de mégsem. Az egyetlen, amiért folytatom, az Kai Proctor karaktere, nagyon jó pszichopata főgonosznak írták meg.

Az alábbiakkal lehet, hogy sokan nem értenek egyet, de számomra csalódást okoztak.

Sons of Anarchy
A motoros faszagyerekek tavaly eléggé belefostak a ventillátorba, de a nemrég érkező új részeken megint csak húzom a számat. Nagyon fárasztó már, hogy Jax szomorú arccal mondja a bődületesen lapos bölcsességeket a naplementébe, valamint az öncélú erőszakból is kihoztak már mindent, amit lehetett. Másról nem szól az egész, mint hogy éppen mikor melyik bűnbandával haverkodnak össze, melyiket kezdik kiírtani, miközben a szereplőgárda szűkössége miatt nagyon kevés emberkét írnak ki. Vehetnének példát a Game of Thronesról.

Sherlock
Amennyire zseniális volt az első hat rész, annyira sikerült elbaszni az idei hármat. Tényleg unalmas volt, nyoma sem látható az eddigiekben szereplő zsenialitásnak. Egy kis reményt adhat a harmadik rész legvégén érkező poén, amit nem lövök le, de ennek köszönhetően talán élvezhető lesz a jövőre (?) érkező folytatás.

Under the Dome
Nagyon vártam ezt a Stephen King-történeten alapuló sorozatot, már csak a színészi gárda miatt is, viszont óriási csalódást okozott. Az előző évad is kicsit nyögvenyelős volt, az ideit viszont félúton abbahagytam, egyszerűen képtelenek egyről a kettőre lépni. A karakterek egyáltalán nem szerethetők, a természetfeletti részek túlontúl természetfelettiek, valami hiányzik az egyenletből, de nagyon.

Elementary
Szintén Sherlock-feldolgozás, csak éppen Amerikában játszódik. A legnagyobb baj, hogy 23-24 részes egy évad, és ennyi részt nem lehet elég pörgősre, izgalmasra, fordulatosra megírni. A kevesebb néha több alapon nyugodtan felezhetnék az epizódszámot, hátha az írók is több ötletet tudnának belesűríteni az egyes történetekbe. Mondjuk Lucy Liu még mindig jól néz ki.

Nagyjából ennyi, még nem néztem utána, hogy jövőre mi várható, de ha legalább ilyen lesz a felhozatal, akkor már lesz értelme egy-egy péntek estét bulizás helyett a laptop előtt tölteni.