_

A következő jeleket veszem észre így, hogy közeledik a 26-ik születésnapom, ami ugye mindjárt harminc, és az meg már az aggkor, innen nézve legalábbis:

1. Nem érzem magam szerencsétlen vesztesnek, ha otthon maradok péntek este. Legalább nincs elbaszva a holnapi napom, meg egy halom pénzem, nem kell fél napig szenvednem, mire kitántorgok az ágyból. Ja, és még mindig ott a szombat este, amikor lehet arconpörögni.

2. Elkezdtem szelektálni a haveri kört. Inkább legyen 20 jó arc, aki közel áll hozzám, mint hogy vigyorogjak száz embernek, akik valójában nem is érdekelnek.

3. Érdekel, hogy jó dolgokat egyek és igyak, míg mondjuk tíz évvel ezelőtt eléltem menzakaján meg instant-levesen egy hónapig, az ivás meg arról szólt, hogy basszunk be minél jobban valami szartól, lehetőleg fél órán belül.

4. Az otthonról való esti kimozdulás jelenthet az iváson kívül valami mást is. Mondjuk a mozibamenetelig még nem fajult a dolog.

5. Nem érzem már kényszeres szükségét annak, hogy mindenáron hót komolytalan, tingli-tangli kapcsolatokba bocsátkozzak, hanem inkább kivárom, amíg összefutok valakivel, akire érdemes időt fordítani, és megnyílni neki.

6. Egyre többször mondok nemet a szívességet kérő félig ismeretleneknek.

7. Nem kezdek fölösleges vitákba fogalmatlan idiótákkal, inkább csöndben maradok.

Persze vannak dolgok, amik nem változnak az istennek sem, pedig nem ártana:

1. Továbbra is képtelen vagyok ruhákat vásárolni. Eleve egy kínszenvedés az egész, legszívesebben elküldenék valakit magam helyett. Ott állok a próbafülkében, rajtam a gönc, és nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem. Aztán otthon rájövök, hogy hát ezt a büdös életben nem veszem fel többet, és ott áll a szekrényben örökre. Vagy még tovább.

2. Még mindig tudok vadállat módjára viselkedni időnként, őrjöngve bulizni reggelig, meglepő illegális dolgokat konzumálni, és csak utólag gondolok bele, hogy atyaég.

3. Néha igenis kurva nehéz levinni a szemetet, és inkább rátérdelek a kuka tetejére, csak hogy férjen még bele.

4. A mosogatást nem is említem.

5. Továbbra is megvetem a koravén huszonéveseket, és néha magamba nézek, nehogy olyanná váljak. Majd egyszer írok erről a jelenségről is, mert így nem biztos, hogy érthető.

Ebből lehetne rittyenteni valami fasza cikket egy velvet.hu-szerű oldalra, bár lehet páran már megtették.